Mallorca-ról általában

Így szállt partra Santa Ponca öblénél, 1229 szeptemberében, három érsek és csapata közremûködésével, 150 hajóval és 13.000 férfi harci hatalmával. Az ellene küldött arab erõket legyõzték és Palma (arabul: Medina Mayurca) három hónapos ostroma elkezdõdött. 1229 szilveszter napján, Almudainaban fogadta el a fejedelem kapitulációját. Az ezt követõ fosztogatás alatt a legtöbb arab szent épületet elpusztították, ezek közt a fõmecsetet is. Ezeken az alapfalakon nemsokára megkezdték a még ma is gyönyörû szép katedrális építési munkálatait. Az új kereszténység, a következõévekben a túlélõ arabok elûzésével vagy integrálásával bontakozott ki. A felsõbb rendû berberek alapbirtokai és palotái az új uraság kezébe kerültek. Menorca harc nélkül alávetette magát és elkerülte még évtizedekre a háborús váltságdíj fizetését. Eloször a 13. század végén kellett az araboknak a szomszéd szigetet elhagyni.

I.Jaume hódító, még az uralkodás ideje alatt intézkedett a katedrális kezdeti felépítésérõl, valamint az alapkõ letételérõl a Bellveri kastélynál és az Almudaina átépítésérõl királyi palotává. Halála után 1276-ban királysága a két fia közt lett elosztva. Pedro megkapta a spanyol szárazföldi birtokokat, a fiatalabbik testvére Jaume, pedig a Baleárokat és a Délfranciaországi vagyont. Az öröklési elosztás után Mallorcan új királyt választottak, aki erõsen a sziget fejlõdését szorgalmazta. 1298-ban Menorca II. Jaume király uralma alá került és mielõtt 1311-ben I. Sancho király át vette a vezetést, befejeztette a Bellveri várat, felépíttetett Sineuban egy királyi palotát, elkezdték Palmaban a Szent Ferenc templom építését és egy pár mai fontos várost, mint Felanitx, Llucmajor, Manacor, Petra.