Az 1571-i Lepantoi tengeri ütközettel, amikor az európai államok szövetségei kiküzdötték a gyõzelmet a török hajóhad ellen, sikerült lecsökkenteniük a kalózkodást és a tengeri beavatkozásokat, habár még rejtett fenyegetésekkel számolniuk kellett. Ezek a 19. században tûntek el teljesen.
Ugyanakkor Mallorca (Amerika felfedezése után, a stratégiai és gazdasági fõérdekek elraktározása a Földközi-tenger területérõl az Atlantikra és az új nyugati gyarmatokra) a világpolitikai események pereme felé indult. Habár a spanyol örökösödési háború (V. Philipp Bourbone Mallorcan elnyerte a sziget vezetését) összefüggésével (1701-1713) még egyszer lázongás keletkezett, ezután nem következtek be más fontos változások. Ellenben Menorca, a szomszéd sziget, az elkövetkezendõ 100 évben többször (angol és francia) tulajdonosokat váltott és elõször 1802-ben adták végleg Spanyolországnak.
Mallorcan mégsem következett be újból a korábbi átélt gazdasági virágzás. Járványok, belsõ politikai vitatkozások, országból való menekülések és más okok megakadályozták a folyamatos gazdasági fejlõdést. Mallorca vitorlás hajói, úgy mint azelõtt megtalálhatóak voltak a világtengeren, sõt 1833-tól már rendszeresen a Barcelona és Palma közti útvonalon. A gõzhajói utazás megjelenésével Mallorca elvesztette az egyetlen tengeri munkaterületét.
