Mallorca-ról általában

 II. Jaume utódja, 1324-ben halt meg 13 év uralom után és a testvére fia III. Jaume néven vette kezébe Mallorca sorsát. A sziget tengerhajózást és kereskedelmen alapuló gazdasági fejlõdést ért el. A régi, örökségbol eredõ problémák azonban nem lettek megoldva. Az Aragoni IV. Pedro igényt tartott Mallorca koronájára, 1343-ban Pegueranal partra szállt és legyõzte a Mallorcai csapatokat. A király elmenekült a francia tartományára és bosszút tervezett. Eladta a Montpellier régiót a francia királynak és a bevétellel egy hadsereget készített fel, hogy visszatérhessen Mallorcara. Elõször sikerrel járt, de a szigetet nem tudta megtartani, ugyanis a Llucmajori elvesztett csatában III. Jaume elesett. Az özvegyének és a gyerekeinek a Bellveri vár állami börtönként szolgált. Mallorca elvesztette az alig évtizedeken át tartó függetlenségét és az 1975-i szárazföld demokratizálásáig kellett magát gyámság alá helyeznie. Az autónomia elvesztésével, a lakosság az Aragoni új uralommal szemben adó kötelessé vált. Ez mindig lázongáshoz vezetett.
Az alattvalók és a sziget fõúri rendje között is véres viták keletkeztek. De mégis folytatódott, a már III. Jaume király uralkodása alatt kezdõdõ Mallorca elõre haladása és így a város a nyugati Földközi-tenger legfontosabb kereskedelmi központjává vált. Így alakult meg, kb. a 15. században a Sa Llotja kereskedelmi tõzsde, amely egy gótikus templomi hajóhoz hasonlított.